/ Trixi szemszöge/
Gyorsan felrohantunk átöltözni. Jaj, annyira szuper lesz. Nem tudom, ma valahogy fel vagyok dobódva. Érzem, hogy ma este oda kell mennünk. Valami történni fog ami jó lesz. Na, mindegy, sokszor vannak hasonló érzéseim ami nem válnak be.. Miközben beléptem a szobámba már kibújtam a pulcsiból. Gyorsan lekaptam magamról a farmer csőnadrágot, meg a sötétzöld toppot, majd megnyitottam a kádban a meleg vizet. Mikor megtelt, gyorsan beugrottam és élveztem a víz kellemes hullámait a bőrömön. 10 perc után úgy éreztem eléggé kiáztattam magam, szóval leeresztettem a kádat, magamra tekertem egy törülközőt. Vissza mentem a szobámba. Így 8 óra felé is világos volt, de a nap sugarai nem tűztek be a szobámba. A szobám nem volt se túl nagy, de éppenséggel kicsinek se mondhatnám. Az egyik falat hatalmas ablak fedte. Imádtam ha besüt a nap. A fal fehér volt, amit így utólag meg is bántam, de nem kérhettem ,hogy fessük újra mert én erősködtem. Viszont a falamtól eltérően az ágynemű, a szőnyeg, a függöny pink volt. Nem tudom ez a szín vidámmá tett. A hatalmas gardrób elé álltam ,ami szinte egy külön szoba volt, és gondolkoztam mit vegyek fel. Végül egy barna harisnyában ,farmer miniszoknyában, barna pántalan toppban, és egy barna magassarkúban álltam a tükör előtt. Úgy gondoltam nem kell túl sok smink, ezért csak pirosítót, szempilla spirált és egy kis szájfényt tettem. Hajamat úgy csináltam meg, hogy elől megfogtam 2 tincset amit hátul befontam. Így hosszú bronzvörös hajam bekeretezte arcom és a vállamra hullott, de nem lógott a szemembe. Igen a szemem. Anya imádja a szemem színét. Azt mondja ,olyan mint apué. Az enyém topáz színű volt. A hajam szinét is tőle örököltem. Anyutól csak az alkatát, vagyis remélem ,hogy apu nem ilyen magas ,nőiesen vékony volt mint mi Anyuval. Megnéztem magam a tükörben és elégedetten bólogattam, majd leszaladtam a lépcsőn a többiekhez.
/ Bella szemszöge/
Lassan vezettem. Mintha ,nem is tudom félnék száguldani, bár ez mindig így van ,de most erőteljesebben. Biztos hülyéskedik az agyam. Beértünk Seattle-be. Nagyon nagy volt a tömeg az étteremnél így előbb leparkoltam. Kiszálltunk és elindultunk kiszemelt helyünk felé. Trixi nagyon gyönyörű volt, mindenki megbámulta és mi hallottuk ,ahogy összebeszélnek a férfiak ,hogy.. Mike gyorsan átkarolta a vállát, védelmezésképp. Elfojtottam egy kitörni készülő kacajt mikor megláttam Trixi szemforgatós arcát.
Oda értünk az étteremhez. Előtte is nagy sor állt. Mike bement ,hogy ahhoz az asztalhoz vezessenek amit lefoglaltunk. Én megöleltem kislányom ,mikor suttogott valamit a fülembe..
A döbbenettől és kíváncsiságtól hátrafurdaltam.
- Bella.. - csak ennyit mondott lágy hangon.
2010. január 1., péntek
1. fejezet
/Bella szemszöge/
Egy teljes évtizede már, hogy Edward elhagyott. Miután elment pár napra jöttem rá ,hogy terhes vagyok. Charlie teljesen kiborult, de hát mindenki, ezért nem hibáztathatom. Egyedül Jacob volt aki kiállt mellettem és mindenben segített amiben csak tudott.. oh, Jake.. ahogy rágondolok, újra érzem a lyukat a mellkasomban , mint amikor Ő elment.. Szegény Jake.. annyira hiányzik.. 3 hete halt meg. Megtalálta a lenyomatát, született egy gyerekük akit Mikenak hívnak. Idővel ő is alakváltóvá cseperedett. Együtt nőtt fel az én gyönyörű kislányommal Beatrix-al. De őt mindenki csak Trixinek szólitja itt La Push-ban. Ő meg én vagyunk az egyedüli vámpírok ,akik a rezervátumba tehetik a lábukat, következmény nélkül. Nagyon szerettem a lányom. Ő volt a mindenem, az én kis babám. Mióta Sandra (Jake bevésődése) és Jacob is meghalt, Mike odaköltözött hozzánk. Mindig is úgymond anyaként tekintett rám, pedig édesanyját is nagyon szerette. Sandra 4 éve halt meg. Mivel Mike még csak most lett 20 éves ,megkértem Jake-t legalább eddig tartson ki szerelme nélkül, mert fiából lesz az alpha, szüksége van az apjára. Jake ki is tartott, de nehezen. Az utóbbi időben mi sem bírtuk nézni a szenvedését. De ahogy visszagondolok arra az időre amikor még nevetett, életvidám volt, és az a tűz ott volt a szemében.. de már nincs ott. Örökre kihúnyt és az égből nézi kedvesével családját..
- Anya!?! Komolyan, az ember azt hinné nincs is szuper hallásod!- pufogott kislányom.
- Tessék?
- Áh, semmi csak vagy 2 perce szólongatlak, de te merülsz a semmibe.
- Jaj, ne haragudj édesem!-szabadkoztam. Kicsit tényleg elhanyagoltam a gyászomban, de mostantól odafigyelek.-, mit szerettél volna kincsem?
- Semmi különöset.- tetette angyalkám a megbántottat, mire szánalmas arcot vághattam, mert elmosolyodott és így folytatta.- Csak arra ,hogy mi lenne, ha holnap bemennénk Port Angelesbe? Mindjárt itt van Mike szülinapja, meg hát sose árt egy két új ruci.- kacsintott rám reménykedve.
- Jó, én nem bánom.
- Jaj, de jó! Annyira jó dolgokat láttam néhány katalógusba, neked is nagyon tetszene, meg... - tapsikolva, sikongatva ugrált körbe engem és nem lehetett lelőni. Nagyon mosolyogtam rajta, majd eszembe jutott ,hogy nagynénje is pont ugyanilyen energia bomba mint Ő.
- Úgy tudtam olyat szeretnél venni aminek Mike örülne.. - ébresztettem fel álmodozásából, miután nem fájt annyira Alice emléke.
- De igen! Azt is veszünk majd! Ha az én drága bátyám örül a női fehérneműknek, toppoknak és cipőknek. Akkor teljes mértékben! -mosolyodott el huncutul.
- Nem tudom, szerintem Mike-on nem állna jól a csipkés alsó. -kacagtam fel az elém táruló képtől amint elképzeltem fiam egy divatos szettben.
- Arra én nem fogadnék!- jött a hátunk mögül Mike kellemesen mély hangja, ami tele volt vidámsággal és szeretettel.
- Szia, kedves. - üdvözöltem miközben egy mosolyt küldtem felé ,amit egy öleléssel és egy puszival jutalmazott.
- Na és mi lesz a kaja?- kérdezte és körülnézett a konyha pulton ami előtt ültünk.
- Jesszusom, teljesen kiment a fejemből! -csaptam a homlokomra és bocsánatkérő pillantásokat küldtem fel, mint egy ovis gyermek aki összezsírkrétázta a falat. Ő erre csak megölelt.
- Nem baj! -pattant fel a székről Trixi. Mi biztos kérdőn néztünk rá mert nagyot sóhajtott és magyarázkodni kezdett.- , így legalább bemehetünk Seattle-be ma estére vacsorázni.
- Igen ez jó ötlet- helyeselt fiam. -,szép volt húgi. -majd belepacsizott Trix szétnyitott tenyerébe.
- Rendeben, egy feltétellel- várakozón pillantottak rám. -én vezetek.
Kisvártatva beleegyeztek ,hogy most az én lassú, de már tapasztalt vezetésemmel menjünk az étteremig. Majd felrohantunk átöltözni.
Egy teljes évtizede már, hogy Edward elhagyott. Miután elment pár napra jöttem rá ,hogy terhes vagyok. Charlie teljesen kiborult, de hát mindenki, ezért nem hibáztathatom. Egyedül Jacob volt aki kiállt mellettem és mindenben segített amiben csak tudott.. oh, Jake.. ahogy rágondolok, újra érzem a lyukat a mellkasomban , mint amikor Ő elment.. Szegény Jake.. annyira hiányzik.. 3 hete halt meg. Megtalálta a lenyomatát, született egy gyerekük akit Mikenak hívnak. Idővel ő is alakváltóvá cseperedett. Együtt nőtt fel az én gyönyörű kislányommal Beatrix-al. De őt mindenki csak Trixinek szólitja itt La Push-ban. Ő meg én vagyunk az egyedüli vámpírok ,akik a rezervátumba tehetik a lábukat, következmény nélkül. Nagyon szerettem a lányom. Ő volt a mindenem, az én kis babám. Mióta Sandra (Jake bevésődése) és Jacob is meghalt, Mike odaköltözött hozzánk. Mindig is úgymond anyaként tekintett rám, pedig édesanyját is nagyon szerette. Sandra 4 éve halt meg. Mivel Mike még csak most lett 20 éves ,megkértem Jake-t legalább eddig tartson ki szerelme nélkül, mert fiából lesz az alpha, szüksége van az apjára. Jake ki is tartott, de nehezen. Az utóbbi időben mi sem bírtuk nézni a szenvedését. De ahogy visszagondolok arra az időre amikor még nevetett, életvidám volt, és az a tűz ott volt a szemében.. de már nincs ott. Örökre kihúnyt és az égből nézi kedvesével családját..
- Anya!?! Komolyan, az ember azt hinné nincs is szuper hallásod!- pufogott kislányom.
- Tessék?
- Áh, semmi csak vagy 2 perce szólongatlak, de te merülsz a semmibe.
- Jaj, ne haragudj édesem!-szabadkoztam. Kicsit tényleg elhanyagoltam a gyászomban, de mostantól odafigyelek.-, mit szerettél volna kincsem?
- Semmi különöset.- tetette angyalkám a megbántottat, mire szánalmas arcot vághattam, mert elmosolyodott és így folytatta.- Csak arra ,hogy mi lenne, ha holnap bemennénk Port Angelesbe? Mindjárt itt van Mike szülinapja, meg hát sose árt egy két új ruci.- kacsintott rám reménykedve.
- Jó, én nem bánom.
- Jaj, de jó! Annyira jó dolgokat láttam néhány katalógusba, neked is nagyon tetszene, meg... - tapsikolva, sikongatva ugrált körbe engem és nem lehetett lelőni. Nagyon mosolyogtam rajta, majd eszembe jutott ,hogy nagynénje is pont ugyanilyen energia bomba mint Ő.
- Úgy tudtam olyat szeretnél venni aminek Mike örülne.. - ébresztettem fel álmodozásából, miután nem fájt annyira Alice emléke.
- De igen! Azt is veszünk majd! Ha az én drága bátyám örül a női fehérneműknek, toppoknak és cipőknek. Akkor teljes mértékben! -mosolyodott el huncutul.
- Nem tudom, szerintem Mike-on nem állna jól a csipkés alsó. -kacagtam fel az elém táruló képtől amint elképzeltem fiam egy divatos szettben.
- Arra én nem fogadnék!- jött a hátunk mögül Mike kellemesen mély hangja, ami tele volt vidámsággal és szeretettel.
- Szia, kedves. - üdvözöltem miközben egy mosolyt küldtem felé ,amit egy öleléssel és egy puszival jutalmazott.
- Na és mi lesz a kaja?- kérdezte és körülnézett a konyha pulton ami előtt ültünk.
- Jesszusom, teljesen kiment a fejemből! -csaptam a homlokomra és bocsánatkérő pillantásokat küldtem fel, mint egy ovis gyermek aki összezsírkrétázta a falat. Ő erre csak megölelt.
- Nem baj! -pattant fel a székről Trixi. Mi biztos kérdőn néztünk rá mert nagyot sóhajtott és magyarázkodni kezdett.- , így legalább bemehetünk Seattle-be ma estére vacsorázni.
- Igen ez jó ötlet- helyeselt fiam. -,szép volt húgi. -majd belepacsizott Trix szétnyitott tenyerébe.
- Rendeben, egy feltétellel- várakozón pillantottak rám. -én vezetek.
Kisvártatva beleegyeztek ,hogy most az én lassú, de már tapasztalt vezetésemmel menjünk az étteremig. Majd felrohantunk átöltözni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)